14 °C
hu de en
x
x

Sopronhorpács

Sopronhorpács Soprontól délre és Kőszegtől északkeletre a Kisalföld nyugati peremvidékén, a Répce-síkságon fekszik. Az Alpokalján, Soprontól 30 km-re, Kőszegtől 21 km-re, Szombathelytől 35 km-re található.

A település első írásos említése 1220-ból származik.
A falu 1906-ban kapta Horpács helyett a Sopronhorpács nevet, 1933-ban egyesült a szomszédos Lédec községgel.
A csiszolt kőkorszakban már éltek emberek a falu területén, a korai vaskorból már a népcsoportok is ismertek: illírek, kelták, rómaiak, hunok, longobárdok, avarok és frankok. A honfoglalás körüli időkből nincsenek leleteink. Horpácsot az Osl nemzetség a 12. századtól birtokolta. 1230-ban említi először oklevél a községet. 1241-ben a falu népe a tatárok elől a környező erdőkbe menekült, a templom is leégett. IV. Béla bajor telepesekkel töltötte fel a lakosságot. A 13. században Horpács és környéke sokat szenvedett a Kőszeg várából gyakran kicsapó rabló Németújváriaktól és Kőszegiektől.


Útvonaltervezés

Az 1800-as évek elejére az összes Széchényi birtok gróf Széchényi Ferenc kezén volt 1933-ban egyesült Sopronhorpács és Kislédec. 1951-ben gépállomás létesült, 1959-ben alakult a Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. A szolgáltatások széles köre található a faluban: posta, napközis otthonos óvoda, általános iskola, körzeti és fogorvosi rendelő, az egészségházban terhes- és csecsemőgondozás, gyermekorvosi szakrendelés. A művelődési házban könyvtár, filmvetítés van. A falu idegenforgalmi szempontból kirándulóhely. A település területe 20,69 km2, lakóinak száma: 870 fő.
 
Szent Péter és Pál templom
Sopronhorpács XIII. századi román kori plébániatemploma az ország egyik legrégebben épült országos kiemelt jelentőségű egyházi műemléke. A XIII. századi plébániatemplom örökségvédelme fontos feladat, hiszen  az épületet tovább kell  adnunk az utókornak.
A templom országos szinten mérhető egyedi értékekkel rendelkezik, sőt a műemlékek közül is a kiemeltek sorába tartozik az alábbi felsorolásban szereplő jellemzői révén:
  • egyedülálló a 7-7 faragott oszlopból álló bélletes kapuja
  • a tetőszerkezet kötőgerendái és a fedélszékek között bizonyítottan középkori keményfa szerkezetek is fellelhetők
  • egyedi az épület alaprajza, a kéthajós elrendezés asszimmetriája.
A jelenlegi templom egyhajós, déli oldalán mellékhajóval, amelyet az 1957-60-as felújításkor építettek vissza, szimbolizálva az eredeti építményrészt, és bemutathatóvá téve a gótikus pillérkötegeket. A főhajót kórus és szentély követi, a déli oldalon a jelenlegi sekrestyével, északi oldalon egy jelenleg raktárnak használt fülkével.
A templom homlokzatát túlnyomó részben a bemutatható középkori falazatok, nyílások uralják, vakolt felületekkel kiegészítve. A főhomlokzat meghatározó eleme a templom méretéhez képest hatalmas bélletes kapu, ami fölött egy barokk torony áll, falazott-vakolt toronysisakkal.
A XII. század utolsó harmadában egyszerű falusi templomként épült, később az Osl család nemzetségi templommá építtette át. Az idők folyamán az alapjáig tönkrement templom helyére a XIII. század elején épített kegyúri templom került. A XVI. század első felében a templomot oly mértékű tűz pusztította, hogy következményeképpen beomlott a szentély és a szentély előtere. 1737-ben a szentélyt, majd 1741 és 1747 között az egész templomot beboltozták. A templombelsőben a román és a gótikus, a barokk és a modern építészet stílusjegyei egyaránt megtalálhatók.
A templom EMVA uniós, NFA hazai támogatással és a hívek adományaiból 2010-12 években megújult.
 
A volt Széchenyi-kastély 1772-1773-ban épült barokk stílusban. 1872-ben és 1874-ben több hetet töltött Horpácson, a kastélyban Liszt Ferenc. Itt zenésítette meg Jókai Mór Petőfiről írt "Holt költő szerelme" című versét. Széchenyi György győri püspök és főispán, majd kalocsai érsek szerezte a XVII. században a Széchenyi-család birtokait, köztük Horpácsot is. Ezen a területen gyer­tyános-kocsánytalan tölgyes foltok váltakoznak a mélyebb részeken különösen a Metőc-ér menti magas­ ártéren keményfás - tölgy-kőris-szil - ligeterdőkkel, illetve az egy-egy pangóvizes folton élő mézgás ­égeressel. A XVIII. század elején épülhetett egy úgynevezett kis kastély, Széchenyi László gróf 1738-ban már ebbe költözött. Az épít­kezésnél valószínűleg megritkították a kis kastély körüli részen az erdő­séget, de a korra jellemző francia, vagyis mértani elrendezésű kert kialakítására semmi nyom nem utal. Valószínűleg ebből az időből szár­mazik a park legöregebb és az egész ország egyik legméretesebb gyer­tyánfája. A törzskerület a fatörzs 130 cm-es magasságában közel 300 cm, a koronavetület mintegy 350 m2.
Sopronhorpácsi Vendéglátóhely
 
Molnár Tamás Étterme
Finom, házias ízek várják az ide betérő vendégeket.
Tel.: 06 99/365-536
Sopronhorpács, Dózsa György u.1.